A nem állami szervezetek és a korrupció ellenes politika
A nem állami szervezetek szerepe
a korrupció ellenes politika alakításában
Magyarországon
Összefoglaló gondolatok
Magyarországon a korrupció elleni fellépés elsősorban állami kezdeményezéssel – az Európai Unióhoz történő csatlakozás előkészítése folytán részben nemzetközi nyomásra – erősödött meg a kilencvenes évek közepétől. Úgy is fogalmazhatnánk, ha valamilyen korrupciós ügy felmerül, akkor a mindenkori kormányzat szervez egy korrupció-ellenes akciót. Talán ennek, valamint a politikai váltógazdálkodásnak köszönhető, hogy Magyarországon a korrupció ellenes fellépés is átpolitizálódott. A sajtóban már arról is szó esett, hogy nem szerencsés, ha a civilek bal- illetve jobboldali korrupcióról kezdenek beszélni, mert olyan ugyebár nincs.
Ugyanakkor a nem-állami, civil szervezetek – főképpen a szakmai, érdekvédelmi szervezetek saját etikai bizottságaik révén – legfeljebb csak konkrét esetben lépnek fel kezdeményező szerepben. A finanszírozás és az intézményesedés az államhoz köti a civileket. Ha a civilek például jogszabály módosítást javasolnak, akkor – az említett politikai váltógazdaság miatt - több kormányváltás alatt valósulhat csak meg a civil javaslat, illetve nincs eszközrendszerük, főleg pénzük az ajánlásaik kivitelezéséhez. Ezért fontos az állam közreműködése is a korrupció ellenes folyamatban a maga végrehajtó és anyagi eszközeivel.
Az európai modellnek megfelelő szociális piacgazdaságokban az állam szerepe jelentősebb, mint az észak-amerikai modellben, s különbség van a civil szféra kezelésében is. A civil partnerség kiépítésében – bár vannak erről viták – a többség véleménye szerint szükség van az állami támogatásokra. A magyar kormány konstruktív párbeszédet kezdett a civilekkel: a parlament elfogadta a civil stratégiát és 2003-ban létrejött a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA). Már csak a civil szektor országos érdekképviselete (OCÉ) hiányzik, aminek a civilek ma már legalább belátják a szükségességét. A civil non-profit szervezetek többségét azonban még a szervezettség, a professzionalizmus és a pénzeszközök hiánya jellemzi.
A következőkben egy olyan ismeretanyag esszenciáját adjuk közre, mely korábbi kutatásainkra[1], és mintegy 23 nem állami, civil szervezettel (NGO, think tank) folytatott szakértői mélyinterjúkra épül. Ezek az interjúk egy olyan - komparatív elemzésre is
lehetőséget nyújtó - tematikán nyugszanak, amely korábbi kutatási témánk - a korrupció és közbeszerzés – továbbfejlesztéseként a nem állami szervezetek (NGO-k) közvetlen, illetve közvetett korrupció ellenes fellépését vizsgálja.[2]
A korrupció ellenes fellépés hatékonysága, eredményessége, akadályai
A korrupció elleni harc eredményessége közvetlenül nem mérhető és nem különíthető el, ezért nem határozható meg, hogy egy-egy korrupció elleni intézkedés minek a hatására történt. Ugyanakkor felvázolható a környezet, és azok az egyes szervezetek, amelyeknek az a szerepe, hogy fokozzák a korrupció elleni fellépés eredményességét és akadályozzák a korrupciós cselekmények terjedését.
Magyarországon a következő – a gazdasági életet számottevően befolyásoló - állami kezdeményezések történtek a korrupcióellenes fellépés érdekében:
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi törvény 2001. évi módosítása életre hívta a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatalt. A törvény a vezető beosztású köztisztviselőket kötelezi vagyonnyilatkozat tételére, s a Hivatal az egymás utáni évekre vonatkozó vagyonnyilatkozatok közötti indokolatlan különbségek, illetve panasz esetén vizsgálatot indíthat az okok felderítésére.[3]
A politikai pártokat arányosan képviselő parlamenti állandó Összeférhetetlenségi Bizottság a parlamenti képviselők összeférhetetlenségét hivatott vizsgálni. Ez az egyik bizottság, amely betekinthet a képviselők vagyon-, jövedelem- és üzleti érdekeltségeikről szóló nyilatkozatába.
A közpénzek felhasználásával kapcsolatos ellenőrzési rendszerekért felelős politikai államtitkárt neveztek ki 2002. júliusától a Miniszterelnöki Hivatalban. A MeH Közpénzügyi Államtitkársága is dolgozik az ENSZ-támogatottságú Korrupcióellenes Cselekvési Programon, melynek kapcsán 2004. februárjában felállításra került egy – a civileket is tömörítő, mintegy 30 fős - Tanácsadó Testület a Korrupciómentes Közéletért. A testület jelenlegi tevékenységének középpontjában egy 2 éves cselekvési program kidolgozása áll (konkrét feladatokkal, felelősökkel, határidőkkel).
A „közérdekű adat” fogalmának bevezetésével, az ÁSZ ellenőrzési körének bővítésével, a kötelező nyilvánosságra hozatallal az üvegzseb-törvény[4] nagy lépést jelent a korrupcióellenes küzdelemben. Ez az első olyan szabályrendszer, amely nem büntetőjogi eszközökkel, hanem gazdasági regulákkal lép fel a korrupcióval szemben. A 19 törvényt – közte az ÁSZ-ről, az államháztartásról, a Ptk.-ról, a gazdasági társaságokról, a cégnyilvántartásról, az adatvédelemről, a helyi önkormányzatokról szóló – módosító egységes, az uniós elvárásokkal harmonizáló törvénycsomag célja a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóbbá tétele és az ellenőrzés kiterjesztése, az állampolgárok tájékoztatása.
Ugyanakkor sajnos még nem tudunk beszámolni kézzelfogható eredményről az üvegzseb-törvény alkalmazása kapcsán. Úgy gondoljuk, hogy majd a gyakorlat dönti el, mennyit ér a törvény (pl. az ÁSZ-nak hiába van meg a jogosítványa az állami szervekkel szerződésben álló bármilyen cég vizsgálatára, ha az nem él a lehetőséggel). A korrupciós eseteket feltárni szándékozó mindenkori ellenzéknek – minden esetre - könnyebb lett a dolga az akciók elindítására a törvény segítségével.
A korrupció elleni fellépés terén – a megkérdezett szervezetek által elért eredmények közé tartoznak az alábbiak:
a gazdasági környezet változtatása törvény-alkotással (pl. a már említett üvegzseb-törvény), jogszabályi módosítások által (pl. a közbeszerzési törvény módosítása),
a nyilvánosság visszatartó erejével a fogyasztók érdekeinek védelme (pl. az utaztatási szolgáltatásnál), és a tisztességes feltételek megteremtése,
a társadalom és a gazdasági élet szereplői figyelmének felhívása a korrupció káros jelenségére különféle kutatások, felmérések révén, a közvélemény tájékoztatása,
2003-ban a Köztársasági Etikai Tanács megalakulása autentikus szakemberek részvételével – későbbi feloszlatása ellenére is - egy felülről jövő, ígéretes próbálkozás volt az etikai normák kimunkálására.
A Dunántúl Jövőjéért Egyesület tényfeltáró tevékenysége eredményeként – az Egyesület közgyűlésbe kerülését követően - több százmilliós ügyekben indult rendőrségi vizsgálat vagyonkezelési és egyéb vállalati ügyekben sikkasztás, hűtlen kezelés és csalás gyanújával. Az Egyesület a korrupció elleni fellépés legfőbb akadályának a state capture veszélyét (politikai és a gazdasági hatalom maffiaszerű összefonódását) látja.
Felmérésünk alapján a korrupció elleni fellépés akadályaként a következők sorolhatók:
a feleket összekötő szoros érdekegység,
a piacgazdaság kiépítésének folyamatában gyakran változó szabályozási viszonyok, valamint a végrehajtás hiányosságai miatt rosszul működő mechanizmusok, folyamatok, bürokratikus apparátusok jelentősen hozzájárulnak a korrupció fennmaradásához,
a közmorált erőteljesen erodálja a kormány, az önkormányzatok, a politikai pártok helytelen példamutatása – a legkomolyabb korrupció-gyanús esetek produkálásával,
hasonlóan komoly gondot okoz az is, hogy ún. kis ügyekben születnek elrettentő büntetések, az egyes „nagy ügyek” lezárásáról nincs megfelelő információ,
a korrupció-ellenes fellépés a pártharcok eszközévé vált,
a társadalom – korrupcióhoz való - elfogadó hozzáállása, a társadalmi igény hiánya a korrupció mérséklésére, amit a poszt-szocialista országok még mindig irreálisan bér-ár arányai fenntartanak.
Egybehangzó vélemény, miszerint a korrupció jelenségét megszüntetni nem, viszont korlátok közé szorítani igenis lehet. A jogállam, a demokratikus intézményrendszer, az ügyészség és a bíróság függetlensége önmagában is hozzájárulnak a korrupció előfordulási körülményeinek visszaszorításához.
A nem állami szervezetek képviselői szerint a következő tényezők segíthetik elő a korrupció elleni fellépés hatékonyságának fokozását:
nagyon fontos az etikai nevelés, a figyelemfelhívás, a fogalomtisztázás,
a vállalati korrupciót az ún. corporate governance keretében kell kezelni, melynek elemei: etikai kódex kidolgozása, a „figyelmeztető tipp” bátorítása, csalás elleni képzés szervezése, hatékony belső ellenőrzés következetes végzése, reagálási terv kidolgozása, hathatós szankciók kilátásba helyezése.
szükség lenne a lobbi-törvény megalkotására az átláthatóbb, szabályozott érdekkinyilvánításra, a lobbisták körének megismerésére,
célcsoportonként (rendőri, egészségügyi, önkormányzati, vámügyi, stb. korrupció), külön-külön és konkrétan kell felvenni a harcot a korrupció ellen,
az egyre kiteljesedőbb nyilvánosság komoly visszatartó erő a korrupciót megkockáztatni szándékozók számára, s a civil szervezetek komoly szerepet vállalhatnak az állampolgári jogok megismertetésében, aminek eredményeképpen kialakulna a tudatos fogyasztói magatartás.
Mindezek következtében a civil szervezetek egy bizonyos körében az a vélemény alakult ki, hogy a korrupció ellenes harc minőségének és hatékonyságának javítása és a gazdaság fejlettsége között felismerhető kapcsolat van. Az életszínvonal emelkedése magában hordja azt a lehetőséget, hogy egyes korrupciós céltáblává váló munkakörökbe kerülő szakemberek megbecsülése olyan magas szintre kerül, hogy nem éri meg kockáztatniuk státuszuk elvesztését. Ugyanakkor hasonló visszatartó erőt képvisel a megfelelő morális tartás megléte.
A korrupció és a közpénzek felhasználásának ellenőrzése érdekében szervezett programok a figyelem középpontjába kerültek Magyarországon. Ugyanakkor a tisztesség és a bizalom egyéb aspektusait mintha elfeledték volna mind a parlamenti viták során, mind pedig a televízióban és a sajtóban. Néhány kivételtől eltekintve azonban a társadalom nem fordul a független intézményekhez. A poszt-szocialista országokban a szabályalkotási, intézményépítési munka zömét egy-két évtized alatt végre lehet hajtani, de az emberek mentalitásának megváltoztatása ennél hosszabb időt igényel. Az egyének intellektuális és érzelmi világában vannak olyan aspektusok, amelyek gyorsabban változtathatók (pl. demokratikus szabadságjogok élvezete), s vannak olyan megközelítések, amelyek lassabban (pl. a gazdaságilag leszakadt rétegek számára a polgári lét reménye).
Ugyanakkor tisztán kell látni, hogy a folyamatot az iskolai, a családi, a közösségi nevelés fejlesztésével kell kezdeni, kimondva és morálisan is elítélve az olyan káros jelenségeket, mint a korrupció és támogatva az egészséges bizalomépítés folyamatát. Ebben igen nagy a sajtó és a televízió – általában a média – szerepe. Ezekhez a feladatokhoz a kutató csak állóképességet és türelmet kívánhat a poszt-szocialista társadalmak minden tagjának
Budapest, 2004. július 15.
Dezsériné dr. Major Mária, a kutatás vezetője
[1] Dezsériné Major Mária: A korrupció gyökereinek áttekintése Magyarországon, a társadalmi gazdasági rendszerváltás után. Piacgazdaság Alapítvány, Kézirat, 2003. május. (www.fme.hu)
Knáb Magdolna-Trönnberg-Révai Adrienne: A korrupció ellenes politika alakulása Magyarországon - a kilencvenes évek közepétől. Piacgazdaság Alapítvány, Kézirat, 2003. május. (www.fme.hu)
Krassó Adrienn- Trönnberg-Révai Adrienne: A magyarországi helyzetet vizsgáló nemzetközi és hazai korrupciós kutatások áttekintése, eredményeinek értékelése. Piacgazdaság Alapítvány, Kézirat, 2003. május. (www.fme.hu)
Dezsériné Major Mária - Benedek Tamás - Knáb Magdolna- Krassó Adrienn- Trönnberg-Révai Adrienne: A korrupció természete a közbeszerzésben. . Piacgazdaság Alapítvány, Kézirat, 2003. november. (www.fme.hu)
[2] A kutatást az “Improvement of Economic Policy Through Think Tank Partnership” program keretében egy közös orosz-magyar kutatás formájában a US AID, az IRIS és a Beaing Point támogatja.
[3] A minisztériumok belső könyvvizsgálói osztályai a Közszolgálatok Ellenőrzési Hivatala felügyelete alá tartoznak.
[4] (2003. évi XXIV. Tv. A közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról.
Forrás
a korrupció ellenes politika alakításában
Magyarországon
Összefoglaló gondolatok
Magyarországon a korrupció elleni fellépés elsősorban állami kezdeményezéssel – az Európai Unióhoz történő csatlakozás előkészítése folytán részben nemzetközi nyomásra – erősödött meg a kilencvenes évek közepétől. Úgy is fogalmazhatnánk, ha valamilyen korrupciós ügy felmerül, akkor a mindenkori kormányzat szervez egy korrupció-ellenes akciót. Talán ennek, valamint a politikai váltógazdálkodásnak köszönhető, hogy Magyarországon a korrupció ellenes fellépés is átpolitizálódott. A sajtóban már arról is szó esett, hogy nem szerencsés, ha a civilek bal- illetve jobboldali korrupcióról kezdenek beszélni, mert olyan ugyebár nincs.
Ugyanakkor a nem-állami, civil szervezetek – főképpen a szakmai, érdekvédelmi szervezetek saját etikai bizottságaik révén – legfeljebb csak konkrét esetben lépnek fel kezdeményező szerepben. A finanszírozás és az intézményesedés az államhoz köti a civileket. Ha a civilek például jogszabály módosítást javasolnak, akkor – az említett politikai váltógazdaság miatt - több kormányváltás alatt valósulhat csak meg a civil javaslat, illetve nincs eszközrendszerük, főleg pénzük az ajánlásaik kivitelezéséhez. Ezért fontos az állam közreműködése is a korrupció ellenes folyamatban a maga végrehajtó és anyagi eszközeivel.
Az európai modellnek megfelelő szociális piacgazdaságokban az állam szerepe jelentősebb, mint az észak-amerikai modellben, s különbség van a civil szféra kezelésében is. A civil partnerség kiépítésében – bár vannak erről viták – a többség véleménye szerint szükség van az állami támogatásokra. A magyar kormány konstruktív párbeszédet kezdett a civilekkel: a parlament elfogadta a civil stratégiát és 2003-ban létrejött a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA). Már csak a civil szektor országos érdekképviselete (OCÉ) hiányzik, aminek a civilek ma már legalább belátják a szükségességét. A civil non-profit szervezetek többségét azonban még a szervezettség, a professzionalizmus és a pénzeszközök hiánya jellemzi.
A következőkben egy olyan ismeretanyag esszenciáját adjuk közre, mely korábbi kutatásainkra[1], és mintegy 23 nem állami, civil szervezettel (NGO, think tank) folytatott szakértői mélyinterjúkra épül. Ezek az interjúk egy olyan - komparatív elemzésre is
lehetőséget nyújtó - tematikán nyugszanak, amely korábbi kutatási témánk - a korrupció és közbeszerzés – továbbfejlesztéseként a nem állami szervezetek (NGO-k) közvetlen, illetve közvetett korrupció ellenes fellépését vizsgálja.[2]
A korrupció ellenes fellépés hatékonysága, eredményessége, akadályai
A korrupció elleni harc eredményessége közvetlenül nem mérhető és nem különíthető el, ezért nem határozható meg, hogy egy-egy korrupció elleni intézkedés minek a hatására történt. Ugyanakkor felvázolható a környezet, és azok az egyes szervezetek, amelyeknek az a szerepe, hogy fokozzák a korrupció elleni fellépés eredményességét és akadályozzák a korrupciós cselekmények terjedését.
Magyarországon a következő – a gazdasági életet számottevően befolyásoló - állami kezdeményezések történtek a korrupcióellenes fellépés érdekében:
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi törvény 2001. évi módosítása életre hívta a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatalt. A törvény a vezető beosztású köztisztviselőket kötelezi vagyonnyilatkozat tételére, s a Hivatal az egymás utáni évekre vonatkozó vagyonnyilatkozatok közötti indokolatlan különbségek, illetve panasz esetén vizsgálatot indíthat az okok felderítésére.[3]
A politikai pártokat arányosan képviselő parlamenti állandó Összeférhetetlenségi Bizottság a parlamenti képviselők összeférhetetlenségét hivatott vizsgálni. Ez az egyik bizottság, amely betekinthet a képviselők vagyon-, jövedelem- és üzleti érdekeltségeikről szóló nyilatkozatába.
A közpénzek felhasználásával kapcsolatos ellenőrzési rendszerekért felelős politikai államtitkárt neveztek ki 2002. júliusától a Miniszterelnöki Hivatalban. A MeH Közpénzügyi Államtitkársága is dolgozik az ENSZ-támogatottságú Korrupcióellenes Cselekvési Programon, melynek kapcsán 2004. februárjában felállításra került egy – a civileket is tömörítő, mintegy 30 fős - Tanácsadó Testület a Korrupciómentes Közéletért. A testület jelenlegi tevékenységének középpontjában egy 2 éves cselekvési program kidolgozása áll (konkrét feladatokkal, felelősökkel, határidőkkel).
A „közérdekű adat” fogalmának bevezetésével, az ÁSZ ellenőrzési körének bővítésével, a kötelező nyilvánosságra hozatallal az üvegzseb-törvény[4] nagy lépést jelent a korrupcióellenes küzdelemben. Ez az első olyan szabályrendszer, amely nem büntetőjogi eszközökkel, hanem gazdasági regulákkal lép fel a korrupcióval szemben. A 19 törvényt – közte az ÁSZ-ről, az államháztartásról, a Ptk.-ról, a gazdasági társaságokról, a cégnyilvántartásról, az adatvédelemről, a helyi önkormányzatokról szóló – módosító egységes, az uniós elvárásokkal harmonizáló törvénycsomag célja a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóbbá tétele és az ellenőrzés kiterjesztése, az állampolgárok tájékoztatása.
Ugyanakkor sajnos még nem tudunk beszámolni kézzelfogható eredményről az üvegzseb-törvény alkalmazása kapcsán. Úgy gondoljuk, hogy majd a gyakorlat dönti el, mennyit ér a törvény (pl. az ÁSZ-nak hiába van meg a jogosítványa az állami szervekkel szerződésben álló bármilyen cég vizsgálatára, ha az nem él a lehetőséggel). A korrupciós eseteket feltárni szándékozó mindenkori ellenzéknek – minden esetre - könnyebb lett a dolga az akciók elindítására a törvény segítségével.
A korrupció elleni fellépés terén – a megkérdezett szervezetek által elért eredmények közé tartoznak az alábbiak:
a gazdasági környezet változtatása törvény-alkotással (pl. a már említett üvegzseb-törvény), jogszabályi módosítások által (pl. a közbeszerzési törvény módosítása),
a nyilvánosság visszatartó erejével a fogyasztók érdekeinek védelme (pl. az utaztatási szolgáltatásnál), és a tisztességes feltételek megteremtése,
a társadalom és a gazdasági élet szereplői figyelmének felhívása a korrupció káros jelenségére különféle kutatások, felmérések révén, a közvélemény tájékoztatása,
2003-ban a Köztársasági Etikai Tanács megalakulása autentikus szakemberek részvételével – későbbi feloszlatása ellenére is - egy felülről jövő, ígéretes próbálkozás volt az etikai normák kimunkálására.
A Dunántúl Jövőjéért Egyesület tényfeltáró tevékenysége eredményeként – az Egyesület közgyűlésbe kerülését követően - több százmilliós ügyekben indult rendőrségi vizsgálat vagyonkezelési és egyéb vállalati ügyekben sikkasztás, hűtlen kezelés és csalás gyanújával. Az Egyesület a korrupció elleni fellépés legfőbb akadályának a state capture veszélyét (politikai és a gazdasági hatalom maffiaszerű összefonódását) látja.
Felmérésünk alapján a korrupció elleni fellépés akadályaként a következők sorolhatók:
a feleket összekötő szoros érdekegység,
a piacgazdaság kiépítésének folyamatában gyakran változó szabályozási viszonyok, valamint a végrehajtás hiányosságai miatt rosszul működő mechanizmusok, folyamatok, bürokratikus apparátusok jelentősen hozzájárulnak a korrupció fennmaradásához,
a közmorált erőteljesen erodálja a kormány, az önkormányzatok, a politikai pártok helytelen példamutatása – a legkomolyabb korrupció-gyanús esetek produkálásával,
hasonlóan komoly gondot okoz az is, hogy ún. kis ügyekben születnek elrettentő büntetések, az egyes „nagy ügyek” lezárásáról nincs megfelelő információ,
a korrupció-ellenes fellépés a pártharcok eszközévé vált,
a társadalom – korrupcióhoz való - elfogadó hozzáállása, a társadalmi igény hiánya a korrupció mérséklésére, amit a poszt-szocialista országok még mindig irreálisan bér-ár arányai fenntartanak.
Egybehangzó vélemény, miszerint a korrupció jelenségét megszüntetni nem, viszont korlátok közé szorítani igenis lehet. A jogállam, a demokratikus intézményrendszer, az ügyészség és a bíróság függetlensége önmagában is hozzájárulnak a korrupció előfordulási körülményeinek visszaszorításához.
A nem állami szervezetek képviselői szerint a következő tényezők segíthetik elő a korrupció elleni fellépés hatékonyságának fokozását:
nagyon fontos az etikai nevelés, a figyelemfelhívás, a fogalomtisztázás,
a vállalati korrupciót az ún. corporate governance keretében kell kezelni, melynek elemei: etikai kódex kidolgozása, a „figyelmeztető tipp” bátorítása, csalás elleni képzés szervezése, hatékony belső ellenőrzés következetes végzése, reagálási terv kidolgozása, hathatós szankciók kilátásba helyezése.
szükség lenne a lobbi-törvény megalkotására az átláthatóbb, szabályozott érdekkinyilvánításra, a lobbisták körének megismerésére,
célcsoportonként (rendőri, egészségügyi, önkormányzati, vámügyi, stb. korrupció), külön-külön és konkrétan kell felvenni a harcot a korrupció ellen,
az egyre kiteljesedőbb nyilvánosság komoly visszatartó erő a korrupciót megkockáztatni szándékozók számára, s a civil szervezetek komoly szerepet vállalhatnak az állampolgári jogok megismertetésében, aminek eredményeképpen kialakulna a tudatos fogyasztói magatartás.
Mindezek következtében a civil szervezetek egy bizonyos körében az a vélemény alakult ki, hogy a korrupció ellenes harc minőségének és hatékonyságának javítása és a gazdaság fejlettsége között felismerhető kapcsolat van. Az életszínvonal emelkedése magában hordja azt a lehetőséget, hogy egyes korrupciós céltáblává váló munkakörökbe kerülő szakemberek megbecsülése olyan magas szintre kerül, hogy nem éri meg kockáztatniuk státuszuk elvesztését. Ugyanakkor hasonló visszatartó erőt képvisel a megfelelő morális tartás megléte.
A korrupció és a közpénzek felhasználásának ellenőrzése érdekében szervezett programok a figyelem középpontjába kerültek Magyarországon. Ugyanakkor a tisztesség és a bizalom egyéb aspektusait mintha elfeledték volna mind a parlamenti viták során, mind pedig a televízióban és a sajtóban. Néhány kivételtől eltekintve azonban a társadalom nem fordul a független intézményekhez. A poszt-szocialista országokban a szabályalkotási, intézményépítési munka zömét egy-két évtized alatt végre lehet hajtani, de az emberek mentalitásának megváltoztatása ennél hosszabb időt igényel. Az egyének intellektuális és érzelmi világában vannak olyan aspektusok, amelyek gyorsabban változtathatók (pl. demokratikus szabadságjogok élvezete), s vannak olyan megközelítések, amelyek lassabban (pl. a gazdaságilag leszakadt rétegek számára a polgári lét reménye).
Ugyanakkor tisztán kell látni, hogy a folyamatot az iskolai, a családi, a közösségi nevelés fejlesztésével kell kezdeni, kimondva és morálisan is elítélve az olyan káros jelenségeket, mint a korrupció és támogatva az egészséges bizalomépítés folyamatát. Ebben igen nagy a sajtó és a televízió – általában a média – szerepe. Ezekhez a feladatokhoz a kutató csak állóképességet és türelmet kívánhat a poszt-szocialista társadalmak minden tagjának
Budapest, 2004. július 15.
Dezsériné dr. Major Mária, a kutatás vezetője
[1] Dezsériné Major Mária: A korrupció gyökereinek áttekintése Magyarországon, a társadalmi gazdasági rendszerváltás után. Piacgazdaság Alapítvány, Kézirat, 2003. május. (www.fme.hu)
Knáb Magdolna-Trönnberg-Révai Adrienne: A korrupció ellenes politika alakulása Magyarországon - a kilencvenes évek közepétől. Piacgazdaság Alapítvány, Kézirat, 2003. május. (www.fme.hu)
Krassó Adrienn- Trönnberg-Révai Adrienne: A magyarországi helyzetet vizsgáló nemzetközi és hazai korrupciós kutatások áttekintése, eredményeinek értékelése. Piacgazdaság Alapítvány, Kézirat, 2003. május. (www.fme.hu)
Dezsériné Major Mária - Benedek Tamás - Knáb Magdolna- Krassó Adrienn- Trönnberg-Révai Adrienne: A korrupció természete a közbeszerzésben. . Piacgazdaság Alapítvány, Kézirat, 2003. november. (www.fme.hu)
[2] A kutatást az “Improvement of Economic Policy Through Think Tank Partnership” program keretében egy közös orosz-magyar kutatás formájában a US AID, az IRIS és a Beaing Point támogatja.
[3] A minisztériumok belső könyvvizsgálói osztályai a Közszolgálatok Ellenőrzési Hivatala felügyelete alá tartoznak.
[4] (2003. évi XXIV. Tv. A közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról.
Forrás
posted by Jóska at 11:49 PM
0 comments
